Mielőtt az embernek gyereke születik, van némi halvány elképzelése arról, hogy talán kevesebb lesz a szex az életében, mint azelőtt. Legalábbis eleinte. (Hahahaha!) Ez a halvány elképzelés nálam messze nem fedte a valóságot, de még csak nem is súrolta… 🙂 Gondoltam, szülés után hat hetet nyilván várunk, hiszen a gátseb, és a hatalmas buksi által megjárt tátongó barlang effektus miatt biztos nem lesz kedvem, no és az orvos is tiltja, csak kibírjuk valahogy. Kibírtuk. A szoptatás miatti cicifájás okán a felsőtestemre lényegében kitettem egy virtuális STOP-táblát, oda csak méhem gyümölcse érhetett. Ő ezt rendkívüli módon értékelte és ki is használta, tulajdonképpen azon csüngött kb. hat hónapig. Utána szerencsére jól ment a hozzátáplálás, így egy éves koráig a kaja mellett még ügyesen szopizott, aminek nagyon örültem. Bár a végén már nem ért rá nappal, csak éjjel, de akkor legalább óránként csatlakozott, minden moccanásra, köhintésre, légyzümmögésre. Ennek eredményeképpen ez a testrész (velem együtt) szegény férjem számára megszűnt létezni, messziről nézhette csak. 🙂 Ez volt az első momentum, mely meghaladta a képzeletemet. Valahogy belül volt bennem egy ilyen fura gátlás, hogy amivel a babámat táplálom, az nem lehet része holmi bujálkodásnak. Nagyon erősen éreztem ezt, és nem tudtam ellene tenni. (Amikor meg már nem szoptattam, olyan jó érzés volt, hogy végre békénhagyják a cicimet, hogy akkor meg azért nem foghatta meg.) Férjem ezt elfogadta, végülis a lényeg nem is ezen a részen van, hanem az alsó tájékon ugyebár. 🙂 Nos ezt a részt tekintve sem volt olyan könnyű a helyzet, mint azt előre gondoltam. Hiszen én csak a fizikális sérülések, sebgyógyulási idő-komponenssel számoltam, a lelki tényezőkkel nem igazán. Nem gondoltam, hogy lélekben annyira anyává válok, hogy tulajdonképpen megszűnök nő lenni majd. Plusz arra sem számítottam, hogy a két kicsi annyi energiámat fogja elhasználni, amennyi nincs is, tehát zéró fog maradni az én szívem választottjára. Zéró?? Mínuszegymillió! Egy év után már éreztem, hogy ezek az egészségügyi, gyorsanessünktúlrajtacsakhadaludjak, vagy a csináldinkábbmagadnakénmegnézem típusú aktusokkal nem jutunk messzire párkapcsolat terén. 🙂 Mindez az intimitásmegvonás a férjemből a következő viselkedést váltotta ki: minden lehetséges pillanatban, minden mondatával és gesztusával és nézésével és hanglejtésével marketingelte magát. Nem kicsit volt sok! 🙂 Ha tíz keze lett volna, minddel egyszerre ölelt, simogatott volna. Minden szóbeli visszajelzése erre a hiányérzetre utalt. Meg arra, hogy milyen szép vagyok és milyen kívánatos stbstb. Nem tudtam, hogy mi a megoldás, csak éreztem, hogy ettől kikészülök, és hogy baromira nem jó valami. Nem kívánom, nincs kedvem, hagyjonbékénmindenki érzésem volt, kb egy éven keresztül még ezután. Tehát tulajdonképpen két év telt el a szülés óta. Előtte két évvel született Bogi, tehát már 4 éve tartottunk ott, hogy muszájból szexelünk, csak azért, hogy ne legyen megcsalás/válás a vége a dolognak. Én nyilván tudtam, hogy szex nélkül nem élhet egy férfi (nő sem, csak akkor mélyen belül egy részem azt súgta, hogy deénigen!), tehát valamit tenni kellett. Azzal, hogy minden percben visszajelzést kaptam, hiába volt az pozitív, akkor is azt az érzést váltotta ki belőlem, hogy nem vagyok elég jó, mert nem tudok annyit nyújtani, amennyire neki szüksége van. Ő minden percben akarta, én heti eggyel is bővel megelégedtem volna. Nagy volt a kettő közötti kitöltetlen űr, és ahogy telt az idő, éreztem, hogy ez így csak még rosszabb lesz. Persze több vita is volt ebből, hiszen benne elég nagy feszültség, hiányérzet és csalódottság keletkezett a folytonos visszautasítástól, a tomboló tesztoszteronról nem is beszélve. (Itt emelem meg a kalapom minden férfi előtt (is), aki ebben a helyzetben kibírja, és nem lép félre! Kettőn áll a vásár mindig, anyucik legyetek résen!) Ekkor leültünk megbeszélni. Tudtuk, hogy valamit változtatni kell. Én elmondtam, hogy baromira frusztrál a marketingje, rosszul érzem magam tőle, és ekkora túlkínálatnál biztosan nem fog feléledni a „vásárlási igény”. Minél több csatornán nyomnak egy terméket, minél több boltban látom, annál kevésbé lesz érdekes és vonzó számunkra. Ugye? 🙂 Ahhoz, hogy igény ébredjen, éheztetni kell. No, kipróbáltuk. Nem vált be. Engem annyira leszívnak a gyerekek estére, hogy altatás után, mikor kijövök este 10-kor a szobájukból, nem hogy éhes nem vagyok, de már ébren sem. Bukta. Nem én éheztem, hanem a férjem, továbbra is. 🙂 A megoldás ezután érkezett. Nem kissé sértett férfiúi hiúsággal leültetett, és azt mondta, hogy állapodjunk meg. Mi az a középút, mely nekem még nem sok, és neki pedig már kielégítő. Mondtam, hogy 2-3 naponta el tudom képzelni. Az neki is belefér. A megoldás másik fontos tényezője pedig az volt, hogy én kezdeményezek. De kötelező! 🙂 Ez azért jó mert így nekem kell ráhangolni magam tudatosan, ha eltelt már 2-3 nap, hogy most márpedig szexelni fogunk, és ő nem fog engem unszolni, hogy legyen már valami, mert attól nekem elmegy a kedvem. Megpróbáltuk, és bejött. Nyilván ez a „kötelező” dolog nem hangzik jól, de csak az elején volt erről szó, mire újra szokásommá vált a dolog. Mire újra rá nem találtam a bennem rejlő vágyra, amit olyan mélyre temettem valahogyan. Nem tudom, miért történt így, hiszen a gyerekek előtt nem volt ezzel gondom sosem. Sőt, közben sem, ha már rávett valahogy, a dolog élvezeti értéke jócskán megvolt, csak elkezdeni valahogy nem volt erőm/energiám/hangulatom. Ehhez pedig segítség kellett. A férjem megértése, kitartása, kettőnk „észnél levése”, és az, hogy tisztában voltunk a következményekkel. Azzal, hogy a folyamat merre tart. Ha az ember ezt észreveszi, máris képes lesz változtatni is! Ebben biztos vagyok. Szóval számomra az a tanulság, hogy az ember bármennyire tudatos, mindig lehetnek olyan élethelyzetek, amikor a folyamatok nem jó irányt vesznek. És az is tanulság, hogy vannak dolgok, amelyekre egyszerűen nem lehet felkészülni, csak úgy megtörténnek. Az a fontos, hogy mi hogyan vagyunk képesek a változásokat észlelni, és szükség esetén beavatkozni, változni, változtatni ott, ahol kell. Ha kell, akkor segítséggel.

Ha segítség kell, fordulj hozzánk bizalommal! 🙂 És köszönjük, hogy megosztod, ha tetszett!

www.tudatosparkapcsolat.hu

Share This