Ahhoz, hogy megtalálhasd a nagy Őt, le kell zárnod az összes múltbéli kapcsolatodat, teljesen, 100%-osan. Nem elég fejben megtenni, tudatalatti szinten is el kell őket engedned! Hogy miért? Elmondom a saját történetemet.
Mielőtt a feleségemmel megismerkedtem, éppen nem volt senkim, és úgy gondoltam, hogy jól érzem magam egyedül, de már nyitott vagyok a nagy Ő érkezésére. Úgy éreztem, megtapasztaltam mindazt, amit szerettem volna, elegendő élményben volt részem ezen a téren, úgyhogy készen állok. Egy igazán boldog, tartós kapcsolatban szerettem volna elköteleződni, egész életre szólóan, a hozzám illő társ mellett. Hosszú út vezetett idáig… számos önismereti tanfolyamon, könyvön túl, a szüleimtől hozott viselkedési mintáimat is feltárva és feloldva éltem (immár valóban a saját) életemet, és már azt is tudtam, milyen az a nő, aki számomra az eszményi, az igazi lehet. Írtam egy listát, amelyen felsoroltam azokat a tulajdonságokat, melyek fontosak, és amelyekből nem fogok engedni. Ezen a listán külső jegyek is voltak (a legapróbb részleteket is beleértve 🙂 ), valamint olyan belső tulajdonságok, értékrendbeli jellemzők, melyek ahhoz szükségesek, hogy igazán egymáshoz passzoljunk hosszú távon. Ettől kezdve ez alapján a lista alapján szűrtem a potenciális jelölteket. 🙂
A történethez az is hozzá tartozik, hogy az egyik volt barátnőmmel, akivel már rég nem voltunk együtt, a baráti kapcsolatunk egészen idáig megmaradt. 10 évet éltünk együtt, majd a szakítást követően még 4,5 évbe (!!!) telt, amíg végleg elengedtem Őt. Igen, jól látod. Sokáig kínlódtam, mire sikerült. 🙂 Ő volt az a lány az életemben, akiről azt hittem, hogy az IGAZI. Valójában Ő volt az, akivel megélhettem a mindent elsöprő szerelmet, de nem a tiszta, felemelő fajtát, hanem azt az igazán szenvedősen gyötrő, megbetegítő, végzetes-féle szerelmet. Egy szóval Ő volt a „femme fatale” az életemben, aki teljesen padlóra tett. A szakításunk után úgy éreztük, hogy barátként továbbra is szükségünk van egymásra, és ezzel nem lesz semmi probléma. Mindketten tovább léptünk, új szerelmet kerestünk, de végig tartottuk egymással a kapcsolatot. Azt gondoltam, hogy két ember, aki már megélte a szerelmet, azt követően gond nélkül lehet egymás támasza, bizalmasa, olyan barátja, akivel mindig számíthatnak egymásra, hiszen a közös múlt kitörölhetetlen, az mindig összeköt. Úgy gondoltam, hogy létezhet férfi és nő között olyan barátság, mely nem veszélyezteti a szerelmet. Tévedtem! Lett egy új komoly kapcsolatom. Ebben az új kapcsolatban viszont rengeteg félreértés, ki nem mondott fájdalom, sértettség, és féltékenység lett ennek a „barátságnak” az ára. Tisztán emlékszem egy helyzetre, amikor a kedvesemmel feküdtünk egyik este az ágyban, csörgött a telefonom. Ő volt az. Elakadt az autóval, lerobbant, nincs kitől segítséget kérni, mentsem meg – kérte. Azonnal ugrottam, otthagyva az akkori szerelmemet az ágyban, és a segítségére siettem. Azt gondoltam, ez nem lehet probléma, hiszen ő a barátom, aki a bajban is számíthat rám. Nem gondoltam bele a szerelmem helyzetébe, hogy mit érezhet ő ebben a szituációban. Elvártam, hogy megértse. Nem értettem, miért féltékenykedik, miért balhézik velem ezért, hiszen ártatlan vagyok, nem csalom meg Őt. Ez a kapcsolat aztán pár év után teljesen megromlott, olyan mély sérelmek munkálkodtak a felszín alatt, hogy nem tudtuk már megmenteni. Levontam a tanulságot belőle. Már tudtam, hogy nem csak a szó szoros értelmében lehetek hűtlen. Éreztem, hogy ha teljes szívvel oda akarom adni magam egy nőnek, és azt akarom, hogy egy életen át működjön a kapcsolat, akkor minden egyes vékony, láthatatlannak tűnő szálat el kell szakítanom, ami a múltamhoz köt. Mindentől és mindenkitől 100%-ig meg kell szabadulnom ahhoz, hogy ne lehessen befolyással az új kapcsolatomra. Így fogtam magam, és írtam neki egy levelet. Leírtam neki, hogy soha többé nem akarom, hogy keressen, nem hagyom, hogy kihasználjon többé. Ne írjon, ne hívjon, soha többé, semmilyen indokkal. Úgy éreztem, hogy ezzel megszabadultam egy hatalmas tehertől. Megkönnyebbültem, tudtam, hogy ez így helyes. És tudod, hogy mi az érdekes? Mielőtt ezt a levelet megírtam, a leendő feleségemmel összefutottunk egy szórakozóhelyen. Külön társasággal volt, csak futólag ismertük egymást. Azon kívül, hogy köszöntünk egymásnak, nem történt semmi. Mintha akkor egy képzeletbeli, zárt ajtó lett volna kettőnk között. A levél megírását követően, három héttel az első találkozás után újra összesodort minket az élet, egy másik szórakozóhelyen. Én a pultnál álltam, Ő bejött a barátaival az ajtón. Megláttam, felcsillant a szemem. Odajött. Az egyik barátja rám nézett, majd Rá. Megérintette a hátunkat és kicsit összébb tolva minket így szólt: „Szerintem ti igyatok valamit.” És lelépett. 🙂 Ott abban a pillanatban megpecsételődött a sorsunk. Beszélgetni kezdtünk, percről percre egyre jobban összefonódott a lelkünk. Olyan összhangba kerültünk, amiről korábban csak álmodni mertünk. És akkor már tudtuk, hogy itt semmiféle végzet, vagy hasonló külső tényező nem játszik közre. Egész egyszerűen megtaláltuk egymásban azt, amit egészen odáig kerestünk, és az időzítés is éppen a megfelelő volt. A harmadik randin kiderült, hogy neki is van egy listája. Megmutatta, és magamra ismertem. Egy hét után tudtam, hogy Ő lesz a feleségem. Ez éppen nyolc éve történt, azóta összeházasodtunk és két kislányunk született. A kapcsolatunk kiállta eddig az összes próbát. És mivel mind a ketten 100%-ig lezártuk a múltunkat, nincs is kétségünk afelől, hogy életünk végéig működni fog.
Ha szeretnéd tudni, hogy hogyan lehet tudatalatti szinten is lezárni a kapcsolataidat, és tiszta lappal indulni egy új szerelemmel, kattints a linkre:
Legutóbbi hozzászólások